Kondra Katalin: Kőszív
Kőszív

Miként a vízesés zuhog,
s a vízcseppek ezer szilánkra
zúzódnak szét a mélyben,
úgy vagyunk mi a világba.

Parányiak. Észrevétlen
mozdulatunkat talán csak sejted,
sziklák alatt dobog a szívünk,
érzéseinket is oda rejted.

Aztán a folyó, ha átölel,
magával sodorja minden álmunk.
Önként adjuk majd oda neki
magunknak őrzött boldogságunk.

2015
3649
Oroszlan08 - 2015. augusztus 01. 21:59:35

Jó volt szép versedet olvasni! Heart
Szeretettel gratulálok: Ica

277
farkas viola - 2015. július 31. 19:39:42

Kedves Katalin!
Elgondolkoztattál, igazad van, szívesen olvastam.
Szeretettel: Viola Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.