Schuller Emil: Attila után, - szabadon
Attila után, - szabadon

Hatvanöt éves múltam én
Január egyik reggelén
Azám - lazán

Munkával töltöttem éveket,
De eredménye mégse lett!
Bizony, - tudom

Lehettem volna bármi más,
De úgy vonzott a taxizás!
Szegény legény

Én már most, - csak firkálgatok!
Az életemen agyalok!
Nehéz - nehéz

Családom elhagytam hamar,
Mely még most is szívembe mar!
Hibám - nagy ám!

Éjszaka, nyár, és illatok
Meg a felajzott hormonok
Viszik - teszik

Szánom-bánom a bűnömet,
Melyet sok férfi elkövet!
Miért? - Kiért?

Eddig éltem, - most vezeklem
Igen! Rossz lett az életem
Azám - Katám

Kardomba dőlni nem fogok,
Erre tán képes se vagyok!
Hubzsi - bubzsi...

Írta: emillio
3652
zina - 2015. augusztus 04. 13:30:16

Smile Hát, az utolsó sort ugyan nem értem, de a vers tetszik; mintha gyónás és feloldozás is lenne egyben. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.