Hirth Éva: Meggyötörve
Meggyötörve

Ma valahogy meggyötört a lelkem.
Ma valahogy halkabban dobban a szívem.
Ma valahogy úgy érzem, feladom,
rájöttem az életem ... rom halom...

Szeretem, ha az ősz átölel,
pedig ő ragadott tőlem el,
nézem a lehulló leveleket,
s hallgatom, a néma csendet..

A csend szava félelmetes,
így nem lehet leélni egy életet!
A fejemben tombolnak a viharok!
A testem fáradt, elhagyatott...

A bánat a szívembe mardos,
a csend üvölt! Oly hangos.
Már nem tudom mi az, amit akarok,
úgy érzem, belebolondulok.

Nézem a lehulló leveleket,
a szellő, az ölembe fúj egyet,
nézem a száraz, törékeny levelet,
s látom benne ...szétesett életemet...
3377
LIne - 2015. szeptember 11. 12:38:07

Kedves Éva!
Gyötrő, fájó érzés egy gyönyörű versben.
A nagy költők is a fájdalomból tudták a legszebb verseket alkotni.
Nagyon jók a rímpárok.

Gratulálok! Eta

4991
bogyi - 2015. szeptember 11. 09:00:11

Köszönöm szépen Andi!Heart

5304
ahegedusa - 2015. szeptember 11. 08:21:19

Kedves Éva
Csodás gondolatokkal,
írtad le keserű pillanataidat.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.