B. Mihály Csilla: Szomjúság
Szomjúság

Én úgy siettem, mint aki vallja,
hogy vissza többé nem jöhet.
Szelek szárnyain viharnak malma
őrölt. Igába halt szövet...

Nem akartam a mesék igazát.
Édes szavakból font pofon
lett útitársam, s mint rossz citerát
pengetett, de nem átkozom.

Mert úgy jöttem, égre nyílt sebekkel
vissza tehozzád, sóvár szemekkel,
mint a tékozló gyermeked.

Mert lelkem lombján új élet dalol,
megtalált kincs, mit szívem átkarol.
Szomjazom, add a serleget!
4977
MMarcsi - 2015. szeptember 11. 14:36:02

Zina" szonettes"versed szintén nagyon klassz!
Minden versedet többször átolvasok,mert a szóhasználatod,s az azokkal való játékod egyediSmile
üdv:MSmilercsi

2951
Firm76 - 2015. szeptember 10. 22:10:24

Kedves Zina!

Valóban sokan sóvárgunk visszatérni valamihez, vagy valakihez, amit, vagy akit nem voltunk elég érettek becsülni,mint egy "tékozló gyermek." S az időközben begyűjtött tapasztalatok, olykor valóban "édes szavakból font pofonként" szegődnek társunkká utunkon. Sok csalódás kell ahhoz, hogy rájöjjünk, talán el sem kellett volna mennünk, sietnünk.
Ez a vers csodálatos. Gratulálok!

üdv, LacaSmileRose

3342
rozsaschvalm - 2015. szeptember 10. 22:02:54

Gyönyörű, gratulálok! RózsaSmile

3933
vadvirag47 - 2015. szeptember 10. 21:43:07

Szeretettel gratulálok, bomba jó! Vadvirág In Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.