Hirth Éva: Kilesett a hold
Kilesett a hold

A hold fénye, kileste szerelmünket,
kileste, mikor átölelted testemet.
Szemem csillogásán nevetgélt,
és elpirulva, odébb mendegélt…

Hosszan búcsúztunk, nehezen,
nem akartad elengedni a kezem,
a hold már lassan aludni tért,
a nap erejétől,kettévált az ég.

Tiszta szívből szeretlek,
oly jók, e csodás érzések,
távolodó lépteid hallom,
ölelésed, már most visszasírom.


Az ágyon fekszem, lágy zene szól,
valaki a szerelemről dalol,
mintha rólunk énekelne,
mintha életünk története lenne.

Az álom angyala, lehunyja szemem,
te átkarolva tartod remegő testem,
álmomban tovább szárnyalok,
álmomban újra veled vagyok...
4991
bogyi - 2015. szeptember 18. 08:59:34

Köszönöm kedves Rózsa!Rose

4991
bogyi - 2015. szeptember 18. 08:59:12

Köszönöm szépen Icukám!Rose

4991
bogyi - 2015. szeptember 18. 08:58:45

Andrea !Roseköszönöm!

4991
bogyi - 2015. szeptember 18. 08:58:20

Viola köszönöm,hogy olvastál!Rose

4991
bogyi - 2015. szeptember 18. 08:57:54

Köszönöm drága Ica!Rose

3933
vadvirag47 - 2015. szeptember 17. 20:18:21

Szép vers... szívesen olvastam. Rózsa

524
BogIcu - 2015. szeptember 16. 19:05:23

Drága Évám!

Szép szerelmes verset hoztál most is, örömmel olvastalak!Rose
Gratulálok, szeretettel: Icu

5304
ahegedusa - 2015. szeptember 16. 14:34:32

Igazán remek a cím,
és lényegre törő a kezdés.

277
farkas viola - 2015. szeptember 16. 06:21:15

Drága Éva!
Szomorúságba hajló megható búcsúvers. Szép álmokat kívánok.
Szeretettel: Viola Rose

3649
Oroszlan08 - 2015. szeptember 15. 21:23:12

Szép, vágyódó, szerelmes! RoseSmileRose
Szeretettel olvastalak: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.