Kenéz István: Szeressenek.

Szeressenek

Hamar kinőttem lázadó ifjúságom
Nem is volt rá módom mert pofon vertek
Igyekeztem mégis emberré tenni magam
És ma már látom nem sok értelme van.

Kihasználtam mindent, amit jó ízlésem megengedett
Soha nem törtettem, nem kértem magamnak helyet
Tudtam el kell fogadnom mindent megnyugvással
Mással nem juthattam előbbre csak is a kitartással.

Igaz, koldusok botjára soha nem kerültem
De ma már bottal megyünk a piacra ketten
És nem az fáj hogy elmúltak felettem évek
Gyermekeimbe átörökítettem minden szépet

Az viszont számomra nagy igaztalanság
Hogy sorsom rég halálos betegséggel kínált
Amit tudjátok ezt nem lehet megtagadni
Valamibe mindenkinek bele kell majd halni.

Tudom nem szeretik ezt hallani oly sokan
Pedig ennek nagy igazságtartalma van
Én nem ilyennek képzeltem, hogy ilyen
Lesz számomra ez a boldogtalan élet.

De lassan mindennek szépen megbékélek
Amit megtehettem – megtettem – de már
Semmiből se kérek s félek csak egyet
Hogy szeressenek amíg még meg kell - éljek.

Budapest, 2009. augusztus 17.

Írta: Kenéz István
498
kovesdiferencne - 2009. augusztus 21. 19:53:39

Drága Keni!
Akkor is szeretnénk, ha megtiltanád! Az értékeidért, emberségedért szeretünk és amivé "önerődből" lettél
igen erős akarattal./Ki segítette azt a kis fiucskát aki
a vonatoknál hiába várt?/
Drága Keni! Bottal mész?/ Nem öröm...tudom,de hányan
mennének szívesen bottal?/Az idősebb korosztály nagy
része bizony bottal megy-sokszor látom,biztosan Te is
felfigyeltél rá- !
A szeretet meg miért szünne meg? A mi szeretetünk a mi szivünkben él...és az nem szünik meg amig mi élünk.
Apám,Anyám,két Testvérem már elmentek,de a szeretetem irántuk él!
Gyönyörű gondolataid vannak, szép a versed!
Igen a "megbékélés"egy kincs.Próbálgassuk mi idősebbek!
Érzelemgazdag ember Vagy, és Te tudod ,hogy itt mindenki tisztelve szeret Téged.Gondolom,hogy nem
csak itt.Baráti szeretettel Veled vagyunk:Teréz-ke

524
BogIcu - 2009. augusztus 21. 18:21:59

Drága édes Kenikém!

Szomorúan olvastam versedet. Hatalmas igazságokat tartalmaz. Hogy meddig tart utunk, s közben mit kapunk és kitől? Nem tudjuk előre. Talán jobb is. Egyet viszont feltétlenül tudok. Ismeretségünk röpke 23 éve alatt mindig szeretettel, barátsággal gondoltam Rád, és tudom, hogy nagyon sokan vannak még így ezzel.
Hogy szeressenek - Neked - nem kell kérned!
A testi fájdalmon segíteni nem tudunk, de mikor csak egy pillanatra is, de lélekben ott tudunk lenni a másikkal, az már fél gyógyulás!
Én most megfogtam csendben a kezed, és halkan dúdoljuk együtt egykori kedvenc dalunkat....
Sok szeretettel Icus

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.