Dudás Krisztina: Nincs vége sosem
Nincs vége sosem

Látom most gyengeséged
Istenből lettél így ember
Időt éneklem szép neked
Mentség számodra ez lett
Ahogy gitáron húr pereg
Ahogy lanton dallam kel
Úgy kelnek főnixek életre
Hamvainkból nyer értelmet
láncolat, soha nem ér véget
Mindent felemészt a szeretet
Melódia lett hát lelkem szívem
Így nyílik a hóvirág is a füven
Emlékeim is így maradtak meg
Hagyok hátra fájó múltat életet
De mindent vár új reménykezdet
Ez a dinamikája ritmusa mindennek
Halál után vár országa a Mennynek
Szép fonódó sorsnak nincs vége sosem
Ne félj veled leszek mikor eltűnök előtted
Magányom fújja a szél el de kedvedért
erős bátor és hűséges leszek mint hajón
feszülő vitorla vagy mint éneklő szellem.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.