Mentes Mátyás: Nem hitt a feneketlen mélység...
Nem hitt a feneketlen mélység...

Nem hitt a feneketlen mélység,
míg rá nem jött,
hogy nem találja saját határát.
Megszökött,
szétszóródva mellkasokba költözött,
és röhögve nézi,
hogy más nyögi,
fojtogató igáját.

A kincset,
ami számára az érték,
véges széleivel a mérték,
már nem keresi,
saját indokait nem ismeri,
és olyan nehéz,
hogy a térdek megrogynak,
ahogy tudatlanul hordják súlyát a végsőkig.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.