Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Jártó Róza: Fény felé ... (2015. december)
Fény felé ...

Mikor összefutottunk egyszer,
szomorúan néztelek,
a csillagszemű
szép szeretőmből mi
is maradt meg nekem?
Nyújtottad karod egy ölelésre,
én akaratlanul, de eltaszajtottalak,
idegen volt, azaz ember,
ki felé a lábam
valamikor szaladt.

Ráncos az arcod, a hajad is deres,
a tenyered érdes marok,
mikor simogattál akkor
a selymessel régen,
úgy éreztem
a szépségbe belehalok.

Véget ér lassan az a hosszú út,
melyen életem harminc éven át
szüntelen kopott,
s a remény is másfelé futott.
Nem veled mentem végig
az úton, s akkor sem voltál itt,
mikor azt éreztem,
most engem a sors,
fél úton eltaszít.

Nem te nyújtottad a kezed,
mikor a sima út göröngyös lett,
s mikor a mosoly még
vendég se volt nálam,
annyira megviselt
a lejtmenet.

Most újra könnyed a léptem,
van, kinek karjába megkapaszkodom,
kivel harminc év távolságban
a rögös utat koptatom.
Úgy hogy, kedves régi párom,
ki most nyújtanád kezed,
ez a harmincévnyi ősz színű,
régi göröngyös út a társammal,
a fény felé vezet.
Más útra én ezért se tévedhetek ...
/Jártó Róza 2015 november/
4930
barnaby - 2015. december 06. 13:56:42

Remek versben irtal az elszalasztott szerelerol, melyet sokszor megbanunk, es elkiser eletunk folyaman...a Te torteneted egy masik "veglet"...ez a jobbik eset.Sok boldogsagot meg egyutt a "feny fele vezeto"uton. Gratulalok elmeny volt a versed.Udvozletem:BSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.