Horváth Szabolcs: Megtanultam mi a hideg
Megtanultam mi a hideg

Járom szülővárosom utcáit,
Már javában hazafelé tartok;
A köd szitál, a lámpák pislognak,
Én pedig gondolkodok.

Csak, mint mindig,
Eltűnődöm álmaimon, s vágyaimon;
Hiába van kezemen kesztyű,
Zsebre rakom, fázom.

Valamivel már jobb,
De innen még oly távol vagyok;
Köröttem senki, de már lábam is fázik,
Gyorsabban haladok.

Beérek egy kis faluba,
Korábban az volt a városrész;
Itt, ott ablakon belátni,
Ki fürdik, ki pedig tévét néz.

Néhány házőrző rám förmed,
Meg is ugatnak hangosan;
Nem én vagyok a betörő, mert ő oson,
Személyem pedig suhan.

Pöfékel néhány kémény,
Tán félúton járhatok;
A csillagos égre tekintek,
S megint reá gondolok…

De hiába, oly nagy a fény,
Hogy nem látom csillagom;
Szemeim ekkor tudom mit tégyek véletek,
Befelé fordítom.

Kiértem a nagyvárosba újra,
Autók jönnek, s mennek száguldozva;
A lámpák szolgálnak, mindig váltakozva,
Az emberek pedig állnak, várakozva.

Beérek nagy házak közé,
Mikor már lábam alig bírom tenni;
De érzem legbelül,
Hogy tovább kell menni.

Az első emeleten,
Egy anyuka üvölt;
A hatodikon meg egy bácsi elém,
Cigarettát pöckölt.

Innen már csukott szemmel is tudom,
Merre is menjek;
Az út folyik alattam,
S a méterek mesélnek.

Beérek az utcába,
Szét, s teljesen elázva;
Oldalra nézek, a korábbi korházra,
Amit rá is hagyok, a városházára.

Otthon, ledobom kabátom,
Fáj a fülem, zsibbad az arcom;
Tudom most már mi a téli hideg,
Egy életre jól tudom.

2014.11.30.
4282
ralyi - 2015. december 10. 20:56:48

Kedves Vadvirág!

Köszönöm! Smile

3933
vadvirag47 - 2015. december 10. 18:43:39

Szép kis utat írtál le, míg hazaértél, közben megtapasztalva a hideg hatalmát. Tetszett "leíró költeményed" Vadvirág

4282
ralyi - 2015. december 08. 22:24:13

Kedves Zsermen!

Az utóbbi gondolatod néha megkérdezik tőlem így a második és harmadik harmadik kötetem kiadása között. Hogy az vagyok, vagy annak-e tartom magam, mármint költőnek. Én mondtam, hogy ezt azoknak kell olvasnia, akik olvasnak, vagy bírálnak. Volt aki azt mondta, hogy hülye vagyok poénosan... Smile "Ülj le a sarokba azt gondold végig a holnapod..." Grin

Körülbelül így. Grin

Az íratlan szabályokat írtam nemrég neked. De ez tényleg örök kérdés. Mikortól költő a költő? Remélem egyszer az leszek a magam szemébe is.

Üdv.
Szabolcs

4282
ralyi - 2015. december 08. 21:19:19

Kedves Zsermen!

Hát igen, az útból, környezetből verset faragni... De én megmondom őszintén szeretek sétálni és közben ily gondolatok keringenek bennem. Hiába voltam jól felöltözve fáztam. Amúgy az út ha jól emlékszem 40-45 perc volt. 2,5 - 3 kilométer. Körülbelül.

Amikor leültem ezt a verset írni. Pontosan emlékeztem mindenre, mit merre, hogy mikor. Lehet aznap este írtam, vagy következő este. Igazából ezt is fejbe kezdtem el az út közbe; ha jól emlékszem. De amikor elkezdek egy ilyet fejbe... majd leülök és megpróbálom még egyszer ugyanazt... sose jó, jobb. magamban megfaragom a rímeket, sorokat, és elfelejtem... Grin Smile

A rejtett, és sejtelmes Ő... Smile Sad Most mit mondjak... Egyik szemem sír a másik nevet tényleg.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik, így főleg az ünnepek közeledtével. Pedig semmit sem kérnék, csak hogy nézhessem... A könyvajánlómban mindent leírtam ezzel kapcsolatban... Valaki úgy is nagyon sokat tud adni tud, ha csak néz. A tökéletlenségben mégis tökéletes volt. Jómagam tökéletes szerelemmel nem találkoztam és nem is hiszem, hogy eztán fogok. Még ha egyszer meg is kapom azt viszonozva... Ilyen verseket "újra" írni... Ehhez egy személy és egy olyan személyiség is kell. De az a véleményem, hogy egymásnak "legendák" maradtunk, és a Mi lett volna ha...? Az örökké fennáll. Tudom, hogy magam is hibás vagyok... De volt az a versem, hogy Egy bűnöm van csak, s ha a szerelem bűn, akkor én bűnös vagyok.

Köszönöm a hozzászólásod ismét! Wink Smile
Üdv.:
Szabolcs

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.