Cila Czigé: Párizs 2015 emlékére
Párizs 2015 emlékére


A bábeli zűrzavarban történt,
az esernyőt ráztam, felkavartan,
mellém szólt az Öreg Hölgy árnyékában,
egy Darab, csatos kis pipával, párttárs volt
Valaki árnyékával.

Fiát s lányát vesztette láthatatlan fronton
rá néztem s a szeme látnoki módon,
békét kiáltott mit már régen keresek...
Mellettem egy ember ki azon kesereg,

Hogy miként vegyen elégtételt,
Mint terjessze el a mételyt, mert
fertőzni kell az embert a halállal
hisz Isten sosem békül Allahhal?

De mi emberek, kiknek oly
fontosak az égi Istenek,
tudjuk titkon, nem a mi utunk
mit eldöntöttek a gyilkos Mítoszok.

A puskaropogást, holtak halmát,
lerogyott térddel, elfogyott érvvel,
fülemben Imám, a zokogó Szajna sírás.
S e gépi világban, pokolba kívánom
a pipacsmuzsikát!
1917
cila czige - 2015. december 22. 11:48:39

Kedves a_andrea!

Örülök, a cél az, hogy elgondolkoztasson bennünket, nem más!

Boldog békés karácsonyt kívánok! Laci

5286
a_andrea - 2015. december 20. 20:23:37

Tetszett, elgondolkodtatott... Isten kibékül Allahhal? Mítoszokért öljük egymást halomra? Súlyos kérdések!

1917
cila czige - 2015. december 19. 22:03:13

Kedves Zsermen!

"Mert én nem csak más prófétákat,
de a közös Istenünket is, hogy ha van,
szeretem, hát kikacagom,
amint önnön magam."
Ezzel a verssel, valóban, neked sokkal jobban sikerült kifejezned azt, mit én a gyilkos Mítoszokkal próbáltam. Talán, ha nem a mítoszt használom...
Köszönöm, jó a vers amit írtál. Velős.Smile

Üdv. Laci

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.