Cila Czigé: Buborék lélek
Buborék lélek

Az élet egy buborék,
melyben ott vagyok én,
én aki kiált a buborékon át
üvöltve országnak, világnak
hogy vége a világnak!
Siralmam suttogom magamnak,
önfeledt örömöm ritkán vigyázom,
Temetem testemből kiszakadt,
száz dalát árvának, szilánknak…

Nem láttok, mert a buborékon
túlról, nincs jelen, nincs jövő,
adat sem a múltról,
köpenye van az áttetsző
világnak, szász színe van a
szálló szivárványnak.
Káprázat kívülről,
de belül helye vagy százezer,
számtalan megvívott csatáknak…
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.