H. Gábor Erzsébet: Vezetnek majd a csillagok
Vezetnek majd a csillagok (2)

Karácsony van. A rét deres,
szemem a fák közt fényt keres,
szürke az ég ma, oly komor,
meredten néz a sombokor.

Hiányzik már a hó nagyon!
Magány tanyáz a vén padon,
ruhátlan fákon nincs lepel,
mindegyik pőrén ünnepel.

Estélik. Kinn a szél kavar -
nótája fals, de nem zavar,
hiányzik már a szó nagyon,
tárva az ablak, úgy hagyom.

Csillagos égen úr a Hold -
neked a szép az csúnya volt!
Karácsony van, s te nem vagy itt.
Hol vagy te őrült, drága hit,

s hol vagy, te? Merre vitt utad?
Nem értem szívem mit kutat,
mért keres most is, mondd miért?
eladtál olcsó bóvliért.

Karácsony van, a rét deres -
szeretlek-e? - még kérdezed?
Amikor érted kél a Nap,
s létemben minden pillanat

vacogva vár, téged akar -
engedd, hogy éljen még a dal!
A büszkeség rég szolga már…
Segítsen át a fény, s az ár,

sodorjon vissza, itt vagyok!
Vezetnek majd a csillagok.
Karácsony van, a rét deres -
ne fázzak többé, úgy szeress!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.