Nagy Vendel: RÓMAI SASOK ÁRNYÉKÁBAN.. (2016. január)
RÓMAI SASOK ÁRNYÉKÁBAN..

Aquincumi séták..

Templom előtt zsibongva, gyűlik össze a nép,
Sok színes tóga, tarka a kép.
Szivárvány íve feszül át, az Iszter két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne talán.
S Titusunkra koccintanak bíborszín pohárt tüzes borokkal
A harcból megjövők ezrei,
S lovaikat itatják
A hódoltságnak új, fodrozó határvonalain,
Hol láncukat rázva bólogatnak karcsú csónakok reménylőn.
Itt állították meg a Barbárok sokadalmát,
S ettől nyugatra isszák már
A kultúra édes poharából a nektárt.
A város piacán özönlik áldozni a tömeg,
Isteneinek oltárán öli a bárányt,
Bársonyvér csordul márványcsatornákon, kőkése okán,
Jósolja jövőjét lapockája csontjából,
Feledve népek szenvedését,
S élvezve a szenvedélyt.
Gondold meg, ifjú, Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van, e honban a hazának.
Pusztulnunk nem kell egyikőnknek sem,
Éljünk ezen ősi földön, itt,
Ha el is bukunk talán,
Dolgunkat tenni muszáj.
Neveinket dicsőn
Kőbe vési a szobrász.hősök bronzképe alá
Elmúltunk mindannyian,
Márványkövön láthatod neveinket.
Belevésték hálás maradékaink,
Kik tisztelettel gondolnak reánk.
Dicsőítenek koszorúval, s vár egy másik világ.
Szörnyű tűzkígyó fenekedik az égen,
Hirtelen, hamarvást háborúság lészen.
a nap, a hold,a csillagok, a fény ragyog,
Vízi orgona dallama száll, tündököl a behódolt tájakon át,
Az ég alján szivárvány ragyog ívelve sugarát,
Színeiben pompázva, mint pogány bálvány.
S komor őrtornyok vigyázzák a megfoghatatlan
Üvegkorsónyi, törékeny provinciát.

2015

2135
mami - 2016. január 02. 11:00:23

Kedves Vendi!

"Éljünk ezen ősi földön, itt,
Ha el is bukunk talán,
Dolgunkat tenni muszáj." /Nagy Vendel/

Minden benne van ebben a versben amit tartalmaznia kell.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.