Nagy Vendel: Felöltöztetem szívemet
Felöltöztetem szívemet

Felöltöztetem szívemet,
Tiszta új ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát veszek.
Ez évben is legelőször
A temetőbe megyek.
Együtt eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek csendje vár
Itt nyugszik Apám, s Anyám,
S öcsém is immár.
Ötödik éve.
Első utam idevezet
Minden esztendőben.
Köszöntöm Őket.
Fedetlen fővel.
Számomra nem haltak meg,
Csak ide kiköltöztek.
Karácsonykor kis fát hoztam,
Szilveszterkor koccintottam
A zord márványkővel
Megköszönöm, hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én még egyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző szél,
Fagyosak a rögök,
Itt hagyom most még
E sírgödröt.
Az arcomon érzem
Hideg van nagyon,
A kutya is fázik
Kint az udvaron.
Az ajtót résnyire nyitom,
Úgy engedem be.
Duruzsol a kályha,
Jobb neki, ha bent van,
A meleg szobában.
Csak Titeket hagylak kint,
- Kedveseim -
A hideg kriptában.

2015.01 01.
2951
Firm76 - 2016. január 13. 19:34:24

Kedves Vendel!

Nagyon szép versben írtad meg érzelmeidet, ragaszkodásodat, tiszteletedet azok iránt, akik "kiköltöztek" a temetőkertbe. Nagyon szép képekben adtad vissza érzelmeidet, gondolataidat. Jó érzésekkel olvastam versedet. Még ha fájó témát érint is, lám, lehet róla ilyen meghitt melegséggel írni. Gratulálok!

üdv: Laca

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.