Nagy Vendel: ELKELT...
ELKELT...

Érted üvöltök,
mint néma sakál,
nem ellenedre.
népszerű vagyok,
akár a halál.
az élet nem lehet az,
nem születik meg mindenki.
csinálom magamnak az utat,
húzgálom mint szivárványos kútnak
sárgaréz gombjával a hattyúnyakat.
nem siettet senki
a véget is meg kell élni.
hogy az utat el ne vétsem,
cigánybanda elkísérjen.
messzire szálljon az ének.
hogy aszongya..
most van a Nap lemenőben...
közelebb, mindig csak közelebb
hozzád Istenem
s a végkifejlet
ne menjen kárba
árulom a blankettákat,
akár árendába,
nyomott az ára.
temetésemre a jegyek
elővételben elkeltek.
s miután síromnál
felolvasták verseim javát,
aztán sorsolják
majd a tombolát.
elhalkulni hallom
a ringlispíl zaját.
egy fehér ruhás lány
letörli sírkövemről
a ránemesült mohát.


2016 01 16
5286
a_andrea - 2016. január 24. 20:13:45

Zseniális!

5383
inyezsevokIldi - 2016. január 21. 23:13:25

Kedves Vendel!
Szívemből szóltál! Fanyar keserűn, gyönyörködtettél, borzongattál!
Üdvözlettel: Ildikó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.