Horváth M. Zsuzsanna: Emlékszirmok... (2016. február)

Emlékszirmok...

Felhőpaplan hegyek ormán,
hull a könnyem e táj láttán.
Gyökereim ide kötnek,
a székelynép testvér nékem.
Visszatértem oda, hol öleléssel vártak,
szívemnek oly kedves Székelyországba.
Kavargó emlékek, - Istenem de rég volt... -
arcomról a könnycsepp,e szeretett földre hullt.
Szülőfalu a Homoród völgyében,
gyöngyszemkönny, megható emlékek.
Múlt őrzői: szőlőlugas, kicsiny házikó,
szúette pad, már távolról jól látható.
- Istenem, ha mesélni tudna! -
Életre kelne a kert az udvar.
Boldog gyermekkor, szülői szeretet,
botladozó léptek, ölelő dolgos kezek.
Távoli hegycsúcsok, hajlongó fenyők,
kavargó széllel érkező gyanta- illatfelhők.
Hargita hólepte bércei, kristálytiszta patakok,
kövek, sziklák közt rohanó, csillogó folyamok.

Gyökereim ide kötnek, e földből
egy maroknyit magammal vittem.
Szívemben él a vidék szépsége,
szeretetlángot gyújt, őseim menedéke.
Lélekvirággal átszőtt, búcsú szavak,
emlékszirmok, örökké velem maradnak.
2016. január 06.
696
marcsi - 2016. február 15. 14:11:33

Kedves Jártó Róza /mami/!

Köszönöm szépen a kedves szavakat.
Szeretettel: Marcsi

696
marcsi - 2016. február 15. 14:09:34

Kedves Vadvirág!
Köszönöm szépen a kedves hozzászólásodat a versem olvasása után.
Szeretettel: Marcsi

2135
mami - 2016. február 14. 19:00:15

Kedves Marcsi!

Szép sorokban osztod meg a múltad, ahol a fiatalságod élted. Jó, ha olyan emberrel találkozik az ember aki nem felejti el, hogy honnan indult el.

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

3933
vadvirag47 - 2016. február 14. 09:37:48

A szíved, a lelked adtad ezekbe a mély tartalmat hordozó sorokba. Megható, elgondolkodtató. Ezt hívják hazaszeretetnek, s mind igaz emberek, akik ezt képesek érezni. A plusz az, hogy gyönyörű szavakba is foglaltad.
Szívből gratulálok. Vadvirág

696
marcsi - 2016. február 10. 18:36:34

Kedves Brigitta!
Kedves barnaby!

Köszönöm szépen, hogy olvastátok a versemet. Köszönöm a kedves szavakat.

Szeretettel: Marcsi

4930
barnaby - 2016. február 09. 20:08:25

Csodálatos gondolatok a szulofoldrol, az életről, az emberről. ..Talán Tamási Áron fogalmazta meg a legszebben Ábel trilogiajaban, mikor azt mondta: "Mi dolgunk a világban? Az, hogy otthon legyünk benne".
Gratulálok versedhez szeretettel:b

4005
zelgitta - 2016. február 09. 19:58:09

Kedves Marcsi, mennyi, mennyi érzelem, szeretet, búcsú, fâjdalom tobzódik versedben! Érezni a lelki felfokozottsâgot, a mesélés kényszerét a szakadozott sorokban. Engem is magâval ragadtak az emlékezés hullámai, hisz engem is hazahìv oda a honvâgy: a szülôföldre.
Szeretettel üdvözöllek,
Brigitta

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.