Nagy Csaba: Hogyha lehetnék…
Hogyha lehetnék…

Hogyha, lennék fűzfa lombja,
fűzfakarom elringatna.

S ha lennék kis madárka,
minden dalom hozzád szállna.

Ha lennék gyöngyöző patak,
eloltanám a szomjadat.

Vagy ha kósza szellő lennék,
arcod körül lengedeznék.

Lennék lábnyom az út porában,
csillagfény a félhomályban.

Az időnek múló perce,
a töredék másodperce.

Lennék, kéz mely megkeresne,
téged hozzám elvezetne.

Hogyha lehetnék tiszta fény,
halhatatlan őszinte lény…

De nem vagyok… s nem lehet,
ember vagyok, aki szeret.

Talán bűnös, talán igaz,
Csöppnyi sóhaj, csöppnyi vigasz.
4878
csabi6669 - 2016. február 28. 22:03:19

Köszönöm nektek és örülök ha tetszett Smile

5286
a_andrea - 2016. február 28. 11:13:33

Tetszett! Smile

4977
MMarcsi - 2016. február 26. 22:25:35

Dallamos 2 sorosok!tetszikSmile
üdv:MSmilercsi

5396
Kitti - 2016. február 26. 22:14:55

Íme, bármi lehetsz. Smile
Szép szerelmes vers.
Üdv.
Kit

3377
LIne - 2016. február 26. 18:21:48

" ember vagyok, aki szeret."
Ez mindennél többet ér!

Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.