Nagy Csaba: Hangtalan hangok...
Hangtalan hangok...

Ropog a fagyos tűz a komor kályhában,
elnémul a világ a ködös magányban.
A sötétben nem hallani néma hangját,
Zokognak könnyei s siratja a múltját.

Parázslik az éj, sikoly töri meg csendjét,
mágikus vér áztatja a város szélét.
Tőr döfte át kicsiny és szerelmes szívét,
gyilkos kacaj hagyja el ajka peremét.

Ősi varázs, mi őt régtől fogva tartja,
a vérszomját semmi sem csillapíthatja.
Bűnös lélekként bolyong a nagy világban,
átokvert pecsétje ott van koponyádban.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.