Bossányi Kálmán: Hajnalodik
Hajnalodik

Pirkad, csillagok fényesen világítanak.
Utat mutatnak a mezőn a Szentjános bogarak.
Picit fázol, leplet összébb húzod magadon.
Távolból látod az ablakodban a gyertya lángját.
Füst kecsesen távozik a kéményből.
Tiszta a levegő, érezni a mező finom illatát.
Szél hirtelen felkerekedett, fázol.
Lépteidet szaporázod, rövidebb utat választód.
Házban, Kedvesed vár.
S, megkérdi, hogy merre jártál?
Csak, nem a mezőn sétáltál?
Válasz helyett, fejeddel bólintottál.
Gyere, búj az ágyba, hogy felmelegítselek,
S, szép hajnalt adjak neked, mert megérdemled.

Szeretlek.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.