Nagy Csaba: Szélcsend honol...
Szélcsend honol...

Most zúzmara hullik a hó-szagú ködben,
A fagy dala zeng üdítő hűs muzsikát,
Ködös fellegek hoznak a messzeségben,
Nyugodt álmot és a fáknak téli ruhát.

Süvítő hangú förgeteg meg-meg indul,
Félelem dermed túl a fagyos moraján,
Szikrázó hó kavarog, az ég elborul,
Roskadt ágakat tördel a fák derekán.

Ostora pattog őrjítő suhogással,
Zúdul hófödtetájra a magányos szél,
Zord mosolyától és döbbent fagyos arccal,
Vicsorgó foga villan, és támad a tél.
4878
csabi6669 - 2016. március 31. 01:07:44

Köszönöm szépen

3652
zina - 2016. március 30. 23:43:33

A címmel ellentétben éppen nem szélcsend honol a versedben, de remekül megírt, ritmusos, 'pontos vers; én szinte hallottam a tél morajlását. Smile Gratulálok, kedves Csabi!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.