Gőbölös Andrea: Hiányzol!
Hiányzol

Ím már a sokadik ünnepem koptatom,
nélküled,
Galamb lelked fölröppent, és rég itt hagyott,
Istenem.
Színes ruháim feketére cseréltem,
éretted,
Szerető szíved teremtőd karjában dobog,
én értem.
Melletted bátor voltam, és hős amazon,
féltettek,
Mióta elmentél s nélküled kell élnem,
elvesztem.
Az én Édesanyám voltál s úgy imádtál,
engemet,
Nem adhattam szeretetem senki másnak,
csak neked,
Hiába minden, oly rég eltemettelek,
ég veled.
Fentről bátoritsd kérlek, sokat szenvedett
lelkemet,
Öleljük egymást majd újra, ha temetik
testemet,
Mindennap gondolok rád, ugye várod majd
gyermeked.
5445
babi - 2016. április 01. 15:39:42

Köszi, hogy olvastál Kitti, és nem sietek, nem én! Smile

5396
Kitti - 2016. március 31. 13:09:27

Azért csak ne siess!!
Egyébként is ott van benned, mindig és szüntelen. Szép a versed.
Kit

5445
babi - 2016. március 30. 08:35:21

Köszönöm Ica, kedves vagy! Smile

3649
Oroszlan08 - 2016. március 30. 06:46:57

Szép lírába foglaltadHeart
Szeretettel gratulálok: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.