Benke Mária: Éjszaka (2016. április)
Éjszaka

Felébredek az éj közepén,
sötét minden, nincsen fény.
Állok az ablaknál figyelem az eget,
nem látok csillagot, sem felleget.

Keresem a holdat, Ő is elbújt,
talán fázik…hideg van, kihunyt?
Tekintetem a sötétségen átfúródik
előttem egy nagy árny húzódik…

Mi lehet az? – kíváncsian kémlelem
beveszi lelkembe magát a félelem.
Aludnom kellene, de nem tudok,
zaklatottan ereimben a vér buzog…

Elmélkedem szép csillagos égről,
nappali fényben csodás kékről
Ábrándozom, hogy reggel kisüt a nap,
arany fényével talán még erőre kap.

Ősz van, csendes komor a táj
éjszaka van, aludni kéne’ már.
Visszafekszem, ágyam puha, meleg
elandalít a bennem lévő szeretet…

Vecsés, 2013. szeptember 17.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.