Hegedűs Gábor: Szegedi őszi emlék
Szegedi őszi emlék

A csend, bágyadtan ült velem a padon,
Majd hirtelen szétfoszlik, miközben hallgatom,
A városháza órája, mily szépen zenél,
Dallama a magasból, hozzám, a földig ér!
Az őszi napsütésben a galambok,
Keresgélnek serényen, hátha a magok,
Földre hullottak, nem csak a levelek,
S nem zavarják őket, a sétáló emberek!
Csendes őszi nap, kora délután,
Páromra várok, hogy munka után,
Sétáljunk egyet az őszi napsütésben,
Úgy mint egykor régen, kéz a kézben!
A nap átdereng a gyér lombok között,
A levelek nagy része már leköltözött,
A virágok még pompáznak az ágyásokban,
De közeleg a tél, érzem a csontjaimban,
S a szökőkút körül, tipegő kisbabák,
Körülöttük értük aggódó anyukák.
Oly jó a nyugalom, mi lelkemben szétárad
A lombjukat hullató platánok alatt.
5276
Jean19570102 - 2016. április 15. 14:39:08

Kedves Gábor!
Vegyes érzelmekkel olvastam végig a versedet. Az utolsó 6 sort kivéve szerintem egészen szenzációs! Virtuóz rímtechnikával megírt, gyönyörű sorok. Aztán elég suta ragrímek: "ágyasokban - csontjaimban" és "kisbabák - anyukák" következnek, majd a végén a 2 sor egyáltalán nem rímel. Én a Te helyedben kezdenék a végével valamit, mert nagyon lerontja az összhatást. Nem akarlak megbántani, nehogy megsértődj! Csak egy baráti tanács akar lenni, ha megfogadod, ha nem.
Üdv. jános

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.