Nagy Csaba: Fátyolos az éj...
Fátyolos az éj...

Ködös, fátyolos most az éj,
Magány száll a szívemre komoran,
Hallgasson el most minden kéj,
Megfakult emlékeim mögé bújtam.

Már maga az Élet fáj,
De oly csendes ez az óra,
S elhallgat a szomorú táj,
Megállok itt egy szóra:

Magam ostorozom,
A maró kínokat elviselem,
A bűneimet vállalom büszkén...
Csak hagyjatok felejtenem...
4878
csabi6669 - 2016. április 23. 17:31:56

Köszönöm

3362
zsubanya - 2016. április 23. 16:16:45

Keserű soraid itt marasztottak....szeretettel gratulálok és üdvözöllek: ZsuzsaSmile

5286
a_andrea - 2016. április 22. 12:17:10

Az ember néha megáll és számot vet élete fölött. Ilyenkor újraélhetünk emlékeket, amiket jobb lenne feledni...

5396
Kitti - 2016. április 22. 08:18:07

Kedves Csaba!

A fájdalmakat igen nehéz elfelejteni. Versedből áttűnik ez és a gyötrődő lelkiismeret.
Grat.
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.