Gazdag Flóra: Angyalszárny
Angyalszárny

Bizonytalanul húzol szemedre vonalat,
Határozottan pislogsz a párás tükörbe,
Arra tudsz gondolni, hogy ez nem így marad,
Remeg a tested, a tusvonal görbe.

Meztelen tested világítja villany,
Arcodon lefolyik az iménti küzdelem.
Festett bizonyosságod nyomban elillan,
Megöl, hogy minden van, és semmi sincsen.

Mint kitépett angyalszárny,
Sebes háttal állsz, karodon firkák,
Letörted szárnyad, amíg zuhantál,
Vagy talán önző módon kicsavarták?

Pára röppen az egyre hűvösebb szobában,
Összerezzensz a kinti ajtócsapódástól,
Sebes légzés, kulcs fordul a zárban,
Reménytelenül bujkálsz a jól ismert árnytól.

Sikítás marja torkod, az ablak beleremeg,
Orrodban bódító szagok kábítanak.
Sebek nyílnak, borda, s ezer csont reped,
Halálsikolyaid messze szállnak.

Az angyalok gyászban úszva sírnak,
Apró pihegés, halk szuszogás nyugszik,
A feledés hangjai mámorítóak,
A szobában a tükör csendben, vérben úszik...
5060
Fujimi - 2016. május 06. 14:57:06

Csupán egy nevet tudok válaszul mondani, és egy zenekart.c: Szendrői Csaba és az Elefánt.^^
Nagyon szépen köszönöm!

2951
Firm76 - 2016. május 04. 19:00:13

Kedves Flóra!

Azon töröm a fejem, vajon mi adhatta az ihletet ehhez a vershez. Ám mindenképpen le a kalappal...
Gratulálok!

üdv: LacaSmileRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.