Cila Czigé: Szél szőtte álom
Szél szőtte álom

A porszem melyet szél fútt
s kavargott, perdült az út
padkában s egy pillanat alatt,
szemem sarkában könnyet,
elmémből mesét csalogatott!

Mesét melynek végtelenjét
kattogva gondoltam szőtt
selymét, mely lágyan takart
be téged s melletted ott
tartottam szél elől a selymet!


2016.05.06.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.