Gőbölös Andrea: Tűnődés
Tűnődés

A múlt letűnt emlékei
ereklyéknek sokasága,
fájdalmaknak, örömöknek
bedobozolt állomása.

A mában élek gyötörten
a fűszálban is megbotlok,
a jövő vajon megtart-e?
élhetek, vagy elkallódok?

Ó, ha idő utazhatnék
Ó, egy másik állomásra,
megvetném lában és szívem
vissza, hol nem voltam árva.

Hol még nem volt kérges kezem
hol szívem sem kapott leckét,
a múlt mosolygós szemei
a könnycseppet nem ismerték.

Miért sanyargatom magam?
múltam az, aki ma vagyok,
félem a jövőt, oly sötét
Megszólalnak a harangok.
5445
babi - 2016. május 10. 20:35:41

Köszönöm Kitti és Ágnes kedves szavatok! Smile

5396
Kitti - 2016. május 10. 19:34:23

A naív, tiszta lélek lám, hogy megkérgesedik, ahogy telnek az évek. Az öröm és mosoly helyére félelem és harangvárás kerül...Rose
Grat a vershez.
Kit

5407
tamasagi - 2016. május 10. 19:15:13

Drága babí!! Mélabús versed különleges megfogalmazással,nagyon tetszik,gratulálok,a mély gondolataidhoz,Szeretettel ölellek::Smile:: ÁgnesRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.