Skapi Anni: A fenyőfám.

A fenyőfám

Ablakomból, ha kinézek,
Egy gyönyörű, sudár fenyőt látok.
Mellette van még vagy három,
De én csak ezt, az egyet csodálom.
Az ágai, mint legyezők,
Messze elnyúlnak a fa törzsétől,
Mint menyasszony, tűl szoknyában,
Ott áll fodros zöld ruhában, régtől.

Télen ágát hó borítja,
És a fények úgy csillognak rajta.
Oly elegáns, olyan kecses,
Tudom, hogy nem akármilyen fajta.
Éjjel, ha a kandeláber
Bearanyozza a hópihéket,
Ott áll büszkén, hiszen tudja,
Szebb fa nem díszíti a vidéket.

Tavasszal, ha minden virág nyílik,
A fenyőfám újra felöltözik,
Ágainak minden végén,
Újabb hajtás bújik, frissebb színben,
Világoszöld ruhácskában,
Legyezőit magasra fenn tartja,
Csodálatos, olyan kecses,
Oly elegáns, mint a páva farka.

Ágai közé sok madár fészkel,
A védelmet tőle várják sokan.
És minden hajnalon a rigók is,
A tetején dalolnak boldogan.
Az ablakomból figyelem őket,
Madarakat és a kis fenyőmet,
Nyugalmat és békét érzek csendben.
Úgy vélem ők is szeretnek engem.

Harminc éve minden nap figyellek,
Csemetéből lelkemmel nevellek.
Te jelented számomra a múltat,
Új hajtásod selymes, régi szúrhat.
Te vagy a múlt ifjúságom,
Jelenem és boldogságom,
Bízom, nem lesz semmi bajod gyermek,
Hogy ha én már többé nem figyellek.

2008-05-09.

Skapi Anni
801
Skapi Anni - 2009. szeptember 29. 19:14:25

Kedves Icus, Timóca, Zsuzsanna és Tigram!

Kicsordultak szememből a könnyek, ahogy olvastam a hozzászólásotokat. Nagyon meghatódtam, nem szégyellem leírni. Mindig is érzékeny voltam és annyira jól estek szavaitok. Köszönöm szépen.
Timóca, igazad van és ahogy ismét elolvastam azonnal rájöttem.
Sikerült egy pár novellát, elbeszélést is elolvasni, nagyon tetszenek. Írtam hozzászólást is többek között Timócának, Klárinak. Józsinak és Tigramnak is, ha jól emlékszem.
Hálásan köszönöm: Anni Pfft

795
Tigram - 2009. szeptember 29. 16:13:13

Kedves Anni!

Úgy Istenigazából kijött belőled az érzésed és szépen leírtad.
Ilyen verset csak átéléssel lehet írni.
Nagyon tetszett.
Üdv: Tigram.

230
Torma Zsuzsanna - 2009. szeptember 29. 14:18:58

Kedves Anni!
Szép verset írtál a kedvenc fenyőfádról, és a lombok között fészkelő és éneklő madarakról.
Ha már 30 éve figyeled, akkor már nem is lehet annyira gyerek, de elhiszem Neked, mivel csemete korából ismered, olyan mint nekünk a gyerek, akinek életét születésétől kezdve végig figyeljük, amíg csak lehet.
Én is azt kívánom Neked, hogy még nagyon sokáig örülhess ennek a fenyőfának és a daloló madaraknak.


Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

524
BogIcu - 2009. szeptember 29. 08:15:37

Kedves Anni!

Gyönyörűen írtad le kedvenc fenyőfád iránti szeretetedet.
Különösen az utolsó versszak "fogott" meg. Csodálatosra sikeredett.
Kívánom szeretettel, hogy még nagyon-nagyon sokáig gyönyörködhess a természetben, madarak énekében.

Szeretettel: Icus

801
Skapi Anni - 2009. szeptember 29. 08:03:47

Kedves Kriszti és Terike!

Valóban imádom azt a kis fenyőfát, de a többit is nagyon szeretem és még a madarak énekét. Képes vagyok hajnalok-hajnalán felkelni csak azért, hogy hallgassam, milyen csodálatosan beszélgetnek, énekelnek a fatetején és röpködnek boldogan. Felvettem a dalaikat tavasszal és mostanában le szoktam játszani nekik. Még beszélek is hozzájuk, ők meg ott énekelnek nekem a ringatózó, gyönyörű fenyőmön. Ma például négy órakor keltem, mert meghallottam, hogy nekem énekelnek. Kiültem és áhítattal figyeltem. Hát nem csodálatos a természet?
Köszönöm, hogy átéreztétek az én szeretetemet és találkoztak érzéseink. Ez Jó.
Krisztina! Valóban, most jobban el voltam foglalva a saját gondolataimmal, érzelmeimmel és nem figyeltem úgy a rímekre, csak arra, hogy érzéseimet átadjam nektek, és a kedves olvasóimnak, akik ellátogatnak az oldalamra. Köszönöm, hogy figyelemmel kíséritek alkotásaimat és kedves, őszinte véleményeitekért hálás vagyok.

Sok szeretettel: Anni Pfft

498
kovesdiferencne - 2009. szeptember 29. 06:46:29

Kedves Anni!
A szívemet találta el minden gondolatod amit a kedves fenyőfádról írtál.
Pontosan illik az én fenyőfámra is ami szintén az ablakom előtt álldogál 2o éve.Akkor mentettem meg
mivel kis gyökeres fát vettem -alig volt három arasz-
de élhetett tovább,mert kiültettem a kertembe és
azóta gyönyörű faóriás, a madarak otthona,szívem
gyönyörűsége.
Köszönöm kedves versedet,oly jó volt általa emlékezni,
és tudni,hogy nem vagyok egyedül a nagy "faimádatommal".
Amikor nézem,majd eszembe jutsz!
Szeretettel:Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.