Nagy Csaba: Cikázó gondolatok...
Cikázó gondolatok...

Egyedül vagyok, üres az ágyam,
A hallgatag félhomályban.
Hideg köd gomolyog a hegy elvész,
Megannyi fájó emlék mi elemészt.

Villámok cikáznak a nehéz lepel alatt,
Ég és föld között megrengnek a falak.
Hallgatom, ahogy elcsendesedik a világ,
S megtörik a szív, s elnémul a vágy...

Hallgatom, a szív bús dobbanását,
Könnyeimnek hűs csobbanását.
Hagyom... hogy áramoljon a gondolat,
Így temetem a felgyülemlett gondokat.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.