Gőbölös Andrea: Vágyom a fényt
Vágyom a fényt

Házam fölött beborult az ég
S ködfátyol ölel mióta elmentél,
S ha nyílnak a felhők kapui
A friss záporban könnyem fog csorogni.

Legyint a köd s ballag a felhő
Arcomról nem múlik a bánatszeplő,
Az égiek jönnek és mennek
Csak te nem jössz, csókjaid megrekednek.

Nem tudom mi várhat még reám
Sebet ejtettél mint fában a madár,
Kopogtattál s felfaltál mindent
Azóta éjjelem, nappalom sincsen.

Ha tisztulna az ég és elmém
Ha csókolnál, ölelnél, be szeretném,
A könnyem tudom majd elapad
Hisz festeni sem lehet szebbet nálad.

Jöjj hozzám, s tisztuljon az égbolt
Szürke minden, vágyom a fényt oly rég volt,
Ragyognék, s tudom boldog lennék
Az idő fogságából szabadulnék.
5445
babi - 2016. június 10. 05:58:51

Köszönöm Erzsi, kedves vagy! Smile

4622
Simon Erzsi - 2016. június 08. 09:46:02

Kedves Andrea!
Kívánom Neked, hogy szabadulj ki az idő fogságából, Rád ragyogjon a melengető fény!
Szép versedet szeretettel olvastam:Erzsi

3649
Oroszlan08 - 2016. június 07. 17:01:21

Bearanyozza a fény a versedet is.Smile
Szeretettel gratulálok: Ica

5445
babi - 2016. június 07. 13:12:44

Köszi Kitti, kedves vagy! Smile

5396
Kitti - 2016. június 07. 11:56:05

A fény, mint szerelem képe suhan át a verseden. Szép.
Grat
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.