Szentgyörgyi Viola: Múltbeli kísértetek
Múltbeli kísértetek

Nevek...nevek melyek részei életünknek
Eltűnnek, halványodnak.
Új szikrával kialszanak
Majd, mintha csak bújtak volna rontanak ránk eltiporva.

Annyi sok szép emlék, és mégis
Csak a fájdalom marad még ha szép is.
A szíved törik, szakad
Az elhagyottaknak nincs akarat.

Borzol a napfény, süti arcod
Lelked marja hullám, szellő.
Érzed kiszáll belőled a nagy felhő
Hívja a tág végtelen, mely édes feledést hoz ránk, de szívtelent...
298
keni - 2016. július 05. 03:25:07

Kedves Viola !

Versedet verstanilag a félig kötött félig szabad versforma keretei között látom...
Ami a tartalmat illeti, igaz is, szomorú is, de sajnos így múlik el felettünk a világ dicsősége és amin nem változtathatunk, abba sajna bele kell törődnünk.

Amíg élünk kell magunkat eltemetnünk, mert minden elmúlt napunk egy kis halál...

Szívesen olvastam borongós hangulatú versedet !

Üdvözlettel !

- keni -Sleepy(clk)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.