Kissné Horváth Júlia: Fordulópont.

Fordulópont

Egy októberi reggelen,
életem szétesett,
mit fontosnak hittem,
elsöpörte a rettenet!

Egy éles szó kúszott,
mélyen az elmémbe
reménytelenül remélve,
kapaszkodtam az életbe!

Nem akartam hallani,
mit kimondtak, rám!
RÁK
Csak magamra maradni,
Nem akartam mást!

Félelmem börtönébe,
zártam magam!
Segítő szavak erejébe,
többé nem bíztam!

Októbert írunk ismét,
hálás vagyok mindenért!
Ráeszméltem, miért,
élek 11 éve, még mindig én!

Megleltem életem értelmét!
Társakban éltetni a reményt!
Ne taszítsák el, úgy ahogy én,
a szavak erejét, s az esélyt!

Petőháza, 2009-10-04

Kissné Horváth Júlia
230
Torma Zsuzsanna - 2009. október 06. 12:46:35

Kedves Júlia!
Te nem adtad fel a reményt, és a társaidban is éltetted azt, így összefogással sok minden sikerül, még életben maradni is!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

498
kovesdiferencne - 2009. október 06. 09:39:59

Kedves Júlia!
Nehéz lehetett ezt a nagy tragédiát egyedül akarni elviselni.
Szerencsére voltak mégis akik Benned éltették a reményt...és nem hiába...Az összefogásnak és a reménynek igen nagy ereje van.Jó egészséget és
sok örömet kívánok..,jó,hogy leírtad a saját példádat
ez sokaknak ad reményt!Nagyon jól tetted!!! Köszönöm:Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.