Poós Gergely: Alkonyat
Alkonyat

Az élet fele, tele nyár,
Az élet tere, ezer zár.
Gyermekkor tova, emlék már:
Elrepült a fecskemadár.

Az élet pere, kezdve már,
Itt van az elszámoltatás.
Még nem késő, felíratom:
Barátom lesz a nyugalom?

Bosszant, ha bosszant valaki,
Ha gyengeségemet lesi,
Nincs csend, ha megszegi,
Vaj’ mit ártottam én neki?

Dőre játék, szép az élet,
Messze még, de jő a végzet,
Naplementés alkonyaton,
Számolgatom, számolgatom:

Új ház, új tető, új falak,
Új tér, új idő, új nyarak,
Kérdezem, hívnak a szavak:
Itt jő-e majd az alkonyat?

Hitem, mint mindig, itt remél,
Imádságom, az égig ér,
Egyél, igyál, ölelj, létezz,
Itt te többet úgy sem érthetsz.

2016. február 1.
4125
poosgergo - 2016. július 08. 12:05:06

Kôszônôm!

298
keni - 2016. július 08. 06:14:10

Kedves Gergely !

Valóban alkonyatkor /ki mikor?/ - szoktunk elszámolni tetteinkkel, vétkeinkkel és javainkkal....
Te ezt szépen és gördülékenyen futtattad végig versedben.
Jó volt olvasni egy ilyen őszinte vallomást !

Gratulálok !

- keni Sleepy(ang)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.