Szabóné Gita Tigram: Ősz van újra.

ŐSZ VAN ÚJRA

A gyümölcsöt érlelő szép napok elmúlnak,
már készíti csizmáját lassan a tél.
A fák között, ahol az árnyékok elnyúlnak,
már söpri a levelet az őszi szél.

Az éjszaka hosszú, a nap fénye gyengül,
már leveti rólunk a könnyű ruhát.
A zsibongó vízparton már csak a csend ül,
már nyújtja a szekrény a téli subát.

A kályhában tűz lapul fényesen este,
már sóhajt a kémény a tetők felett.
A hervadó fáknak is hideg a teste,
már lombot az ágakról az ősz levett.

Az elmúlás fátyla már libben a szélben,
már nem ül a fészkében a sok madár.
És távol a házaktól, a messzeségben,
már elszenderült a kopasz határ.

Szabóné Gita Tigram
801
Skapi Anni - 2009. október 09. 20:38:53

Kedves Tigram!

Fantasztikusan jól megírt versedhez tiszta szívemből gratulálok. Nem akarok hasonlítani, de dallamában és szerkezetében és témájában is Petőfi Sándor: Szeptember végén című versének első versszaka jutott eszembe. Talán a többször használt már miatt, bár Ő a még szót is ismételgette. Gyönyörűen fested le azt, ahogyan a kellemes őszből haladunk a hideg, téli idő felé. Csak olvasom és olvasom és megint csak kezdem előröl. Ne tudok betelni vele. Több helyen érzem az időmértékes verselést is. Csodálatosat alkottál!

Szeretettel: Anni

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.