Magdus Melinda: A remény
A remény

Templomod ajtaja nyitva áll előttünk,
bárhonnan érkezünk, tehozzád betérünk,
mégis foghíjasak ma is a padsorok,
a világ dübörgése elnyomja hangod.

Bezárjuk magunkat saját börtönünkbe,
de nem hagyod magára Uram, gyermeked,
egy keskeny rés mindig nyitva az ajtódon,
hisszük, hogy egyedül Te vagy a megváltónk.

Miért akarjuk megfosztani magunkat
örökösen égő szeretetedtől ma,
majd egyszer, ha kínok kínjait éljük át,
akkor fogjuk csak látni mulasztásunkat?

Reményünk örök, és szebb jövőbe repít,
tudjuk létünk nem csak e földön virágzik,
e planétát majd elhagyni kényszerülünk,
és nem látjuk többé a fényes égi kűrt.

Rájövünk az ajtót mi magunk zártuk be,
szabadságot, mit adtál, nem éltünk vele,
magunknak tettük önzőn a jót, másnak nem,
de félő, hogy késő lesz már az ébredés.

Bepótolhatatlan a meg nem élt szeretet,
csak addig teheted a jót, amíg létezel,
már itt a földi létben mennyben érezheted
magad, fönn pedig vár az Isteni szeretet!
5486
Magdus Melinda - 2016. augusztus 10. 17:57:39

Kedves "kicsikincsem" Icus!
Szeretni szeretnék én is egész életemben és szeretetet adni, de van olyan ember a környezetemben, akit nem lehet, mert ő csak saját magát szereti és kiállhatatlanná teszi ezáltal magát, és nem úgy viselkedik velem szemben, ahogy megérdemelném és szeretném.Sad Sajnos.
Köszönöm, hogy olvastál!
MelindaRose

5486
Magdus Melinda - 2016. augusztus 10. 17:53:05

Drága Keni!
Igazán jól estek soraid, épp most. Úgy érzem engem nagyon szeret az Isten, mert a megpróbáltatások, amiket át kell élnem, úgy érzem néha, hogy elviselhetetlenek. Talán az Elíziumi mezőkön majd jó lesz ....
Köszönöm szép szavaidat, szeretettel ölellek virtuálisan: MelindaRoseHeartSleepy

4909
kicsikincsem - 2016. augusztus 10. 10:12:53

"Bepótolhatatlan a meg nem élt szeretet,
csak addig teheted a jót, amíg létezel,"

Szeretettel olvastalak. HeartRose

Icus

298
keni - 2016. augusztus 10. 08:57:40

Kedves Melinda !

Bizony mondám neked a versedben minden szavad igaz.
Azt mondják sokan;/sajnos amiben én már nem hiszek.../ hogy a remény hal meg utoljára. Nekem pld.-ul már nincsenek reményeim, mert Úr hagyta, hogy belőlem kihaljanak....
Azt is mondják, hogy akiket az Isten szeret igazán azokra adja rá a legnagyobb terhet, hogy már itt lenn a földön legyünk tisztában azzal, hogy mi is az igazi megpróbáltatás, s talán, ha kibírjuk, végig csináljuk csak akkor kaphatunk engesztelő írgalmat,ha nem is lent, hanem a csillagok honában az Elíziumi mezőkön a létközben, ahol a lelkünk él tovább....

Szívesen olvastam - komoly értekezésedet.... (ang) Thinking Sleepy Heart Rose

- keni -

5486
Magdus Melinda - 2016. augusztus 09. 21:32:10

Kedves Edit!
Azt tapasztalom manapság, hogy az emberek nagyon önzőek és szeretet nélküliek lettek. A hit pedig már olyan, mint a fehér holló. Sok ember csak él a világban, mint egy szál "kóró", se társa, se álma, se célja, se hite és azt sem tudja, miért jött a világra. Jó lenne felnyitni a szemüket. De sajnos ezeket a sorokat sem olvassák ....
Szeretettel láttalak: MelindaRose

5099
picurnagyi - 2016. augusztus 09. 07:35:40

Kedves Melinda!

Lám, mennyire összecsengenek verseink - hitvallásunk szinte láncszemekként kapcsolódnak egybe.
Nagyon szépen megírt versedben az egymás iránti szeretet fontossága kap még helyet az Istenbe vetett hit mellett!

Nagy szeretettel gratulálok: Edit Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.