Kila Eszter: Adj innom
Adj innom

Önteném a szavakat, de a szám csukva marad,
míg nem szólalok meg, addig vagyok szabad.
Önmagamtól félek, nem találom helyem,
esztelenül élek, elvesztem a fejem.

Töltsetek! Még egy pohárka nem árthat,
a holnap reszket a mától, de még várhat.
Sarkon fordulok 180°-ba vissza,
lábujjhegyen settenkedek, de valaki a boromat megitta.

Foszlik a köd, tűnik az árnyék,
nem tudom mi az, mire igazán vágynék.
Félig tele a pohár vagy félig üres,
kellene valakitől egy útbaigazító füles.
1593
MT - 2016. szeptember 02. 23:12:42

"Foszlik a köd, tűnik az árnyék,
nem tudom mi az, mire igazán vágynék."

Tetszik a versed, kedves Eszter.

3649
Oroszlan08 - 2016. augusztus 19. 17:55:08

Tetszett a versed Eszter!
Szeretettel: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.