Magdus Melinda: Pokoltanya
Pokoltanya

Nem tudom, milyen lehet az élet odalenn,
égető, fájdalmas vagy netán erkölcstelen,
hasonlót itt a földön már tapasztaltam,
mit elképzelek ott lenn, a pokoltanyán.

Szívemig hatol az ördög vasvillája,
oktalanul ver szavával és kezével,
mindegy hogy jót vagy rosszat cselekedtem,
a villát nap mint nap beszúrja nekem.

Érzékeny lelkem minden sebből vérzik,
begyógyítani nemigen tudom már,
fáj, éget, és egyre jobban feszít,
a szálkát kivenni nem lehet már.

Bűnöm nem kevés, nagyon jól tudom,
de a lelkem a fellegekben jár,
az ördögtanyán a sorba beállni
nem akar, inkább mennybe szállna tovább.

A harc folyik, dúl, vesztésre hol ő,
hol én magam állok, de győztes nem
lesz egyikünk sem, elégünk majd mindketten,
nem marad utánunk csak a gyertyaviasz.
5486
Magdus Melinda - 2016. augusztus 26. 17:59:19

Éva! Köszönöm szépen a gratulációdat!
Ennek a versnek nem lett volna szabad megszületnie, de sajnos kikívánkozott belőlemSad A pokol és a menny már itt a földön ízelítőt ad magából. Kinek ebből, kinek abból jut több vagy kevesebb.
Szeretettel láttalak nálam! MelindaRoseIn Love

4991
bogyi - 2016. augusztus 26. 15:49:19

Nagyszerű versedhez gratulálokHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.