Jóni Barna: Szeptember (2016. szeptember)
Szeptember

Szeptember, te lányosan szőke
mézízű rontás, szépséged dőre,
napfénnyel áldás hidegebb időkre.
Telve lélekben még a nyárral,
könnyű teher, szerelmek kosárral.
Áttáncolt a bágyadt kerteken
villanón az elmúlás.
Nincs könnycsepp még, sem zsongás
a ligetben, és senki más,
ha várnak, csak mi ketten:
Te és én, te lányos arcú szeptember!
Emlékek, mik fájnak, és bánunk ezerszer.
Csordogáló esőbe rejtve könnyek,
képek a nyárról, vigyázó emlékkönyvek.
Boldog szomorúsággal-gyönyör!
Maradj velünk kicsit még többet
jó érzéssel, és szeretve gyötörj.
4930
barnaby - 2016. szeptember 05. 09:47:29

Köszönöm szépen kedves marinka az olvasást, és véleményezést. Az utolsó sorral a nyár elmúlása fölött érzett fájó érzéseket akartam nyomatékosítani. Igen, még szép minden, de már belopodzik az elmúlás hangilata mindenhova...ezért is wz a "megrázó" zárósor.

5522
makkay - 2016. szeptember 04. 13:07:43

Nagyon tetszik a versed, egy- egy szóképed kifejezetten megigézett. Egyetlen bajom az utolsó sor! Az nagyon sánta, kérlek, javíts rajta, érdemes!!! Szeretettel marinkaHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.