Gőbölös Andrea: Hívlak
Hívlak

Hívlak téged, jössz-e már?
a gólya is útra kélt,
boldogan suhan házak tetején,
de én téged várlak, téged hívlak
szelíden, ha közeleg az éj.
Olyan mint te nincs e földön,
fölemelsz, Ó, drága kincs
nekem ragyogsz akár a csillagok,
náladnál szebb sehol sincs.
Hull a sok levél, zizzen lábam alatt,
Hívlak, bárcsak zörrenne már
talpad alatt.
Didereg a lelkem, télbe fordul,
fagyos minden, jaj, ha nem jössz
könnyem csordul.
Itt várlak kicsi házam udvarán,
hol együtt lestük a napfelkeltét
egykor, hajdanán.
Lehullt a rózsa, lehullt a pitypang,
muzsikál az ősz, fázom s hívlak.
Vár az udvar vár a napfelkelte,
jöjj kedves, költözz végre szívembe.
5445
babi - 2016. szeptember 09. 08:10:07

Köszönöm szépen a kedves szavakat! Smile

5548
babumargareta - 2016. szeptember 07. 16:49:55

Kedves Andrea ,,gratulálok tisztelettel ,szép,vágyakozó versedhez,,,üdvözlettel,,,BabuRose

298
keni - 2016. szeptember 06. 09:25:50

Kedves Andrea !

Igazán és tiszta szép vágyakozó verset írtál a távollévő kedves hiányáról,,,,
mert ugye ő az, aki egy nőnek biztonságot tud adni, akire fel lehet nézni és aki kiegészíti és kielégíti a hiányzó vágyaidat,,,

Kérlek írj még sok ilyen szépséges verset a mi örömünkre is,,,,

Egyben Gratulálok is !

- keni - / Kenéz István

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.