Adamecz László: Vallomás
Adamecz László
Vallomás

Mint koporsómra dobott kemény rögök,
úgy hullott rám elforduló közönyöd,
magadra maradtál, birkóztál eleget,
magamra hagytad vívódó lelkemet.

Ha tudtad volna, így tettél volna?
Bajomtól félve, tőlem elfordulva;
éreztem, véltem, tőlem menekültél,
süllyedő hajón velem nem merültél.

Reményem voltál, távoli fényem,
fűszálban is kapaszkodó lényem,
még gondolatban sem ártanék néked,
hozzám kétségeim fűzték a lényed.
5528
adameczlaszlo - 2019. május 31. 18:58:04

Kedves Rózsa!Rose

Köszönöm figyelmedet és kedvességedet!

Szeretettel:Laci

6482
rozsa koncz - 2019. május 30. 15:30:35

Nagyon szép gondolatok, nagyon tetszik. Gratulálok!Rose

5528
adameczlaszlo - 2017. november 20. 17:54:14

Kedves Rita!Rose

Köszönöm figyelmedet, szavaidat!

Szeretettel:Laci

5528
adameczlaszlo - 2016. szeptember 10. 18:40:34

Kedves Keni!
Mindig meglepsz kedves, bölcs gondolataiddal, bátorításaiddal.
Hálásan köszönöm azokat.

Szeretettel LászlóIn Love

298
keni - 2016. szeptember 10. 09:22:33

Kedves László !

Vajon van ennél szerelmesebb vallomás, mint ez? - Én kételkedem benne !

Gyönyörű szelíd, de komoly sorok, - és hűséges pillanatok ,,,,

Rendkívülien tetszett ! /és szomorú is lettem,,,,,/

Igaz Tiszteletem érte !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.