Gőbölös Andrea: Conkig égett gyertyák
Csonkig égett gyertyák

Ha imára kondul egy harang
Fellobban a láng és az emlék,
Kiket elragadott a halál
Üdvözli őket a fényesség.

A láng meleg s léleknyugtató
A szívekben vérfagyasztó csend,
Kiállt a szenvedés nyomora
Csonkig égett gyertyaillat leng.

Lomhán ébredező tűzgolyó
Testet cserélnek a Nap s a csonk,
Fekete fejkendők reszketnek
Fejekre simuló gyász tolong.

A harang szelíd akarattal
Hívja elveszett gyermekeit,
S ha az égen a Hold felragyog
Párnák úsznak könnyben reggelig.
5445
babi - 2016. szeptember 13. 06:07:56

Köszönöm Keni, hogy mindig itt vagy és olvasol! Smile Kedves vagy , jól esik!

298
keni - 2016. szeptember 10. 04:53:04

Kedves Andrea !

Ez a versed egészen másról szól, /mint Máray Sándor - A gyertyák csonkig égnek drámakönyve, amit itt színpadra is vittek/
-de amit írtál az is egy drámai jelenet egy temetés, vagy halottak napi megemlékezés képei, szomorú és a kegyelet képeit vetítik elénk,,,,,,

Gratulálok éles megfigyelő, és beleérző képességedhez !

Szeretettel !

- keni-

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.