Kenéz István: 'Mindég' várlak
'Midég' várlak


Itt állok kis manzárdszobám,
rácsos, erkélyablakában és
napokon keresztül nézem
az Üröm felől elhaladó autókat,
de téged közöttük sose talállak

Nem jössz már Te hozzám, de
meg is értem, mert annyi sok
rosszat elkövettem ellenedre
mit is kezdhetnél Te vélem?
Helyedben én se tenném, érzem.

Álmom voltál mindeddig is, és
álmom maradsz még élek tovább
nem gyötörlek kínzó akarattal
nem bírhatlak rá, hogy szeress tovább
nem mondhatom el ezer-egyszerre
sem, amit meg nem értesz ezek után

Tudom vágyaidat más álmok kísérik
nekem befellegzett végleg a remény
én már tudom, nélküled kell élnem s
nem tehetek semmi többet ezért -
visszavonulok hát nem zaklatlak tovább
élj tovább a Te békédben, és azt szeresd,
akit a Te szíved imád, és legyél boldog
mással, csak néha kicsit emlékezzél "reám".


Üröm - a pilisi völgyben egy magányos otthonban

2016. augusztus 11.

- keni -
3177
mamuszka - 2016. szeptember 13. 09:38:23

Drága keni

szomorú vers, szokatlan tőled.
A szépség akkor igazi, ha intenzív érzéseket ébreszt - ez a versed olyan.

Talán - ha lesz még erőm, írok neked búcsúlevelet, de lehet, hogy még ma "elmegyek" és nem jövök vissza ...

sok szeretettel
MamuszkaHeart

5099
picurnagyi - 2016. szeptember 13. 06:33:03

Drága Keni!

Annyira elszomorított versed hangulata, s mondanivalója.
Nagy, lemondó sóhaj az elejétől a végéig!
Szívem sajog bele.
Kívánom, találd meg lelki békédet Te is!
Írd tovább szépséges verseidet!
Szeretettel gratulálok: Edit Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.