Gőbölös Andrea: A láng
A láng

Oly simogató e gyertya lángja
Mit érted gyújtottam édesanyám,
Melege mint egykor ölelésed
Miről álmodom minden éjszakán.

Átsuhan lelkemen akár az Ősz
Felidézem arcod mi fénytelen,
Farkasordító hidegben s nyárban
Hát mondd, miért lettél hozzám hűtlen?

Világra hoztál s gyönyörben égtél
Fájdalom s mosoly volt szép arcodon,
S most e gyertya ég, emléked őrzi
Fáj, nem látom árnyékod falamon.

Fuldoklom, szorítja szívem a múlt
Édes véred nem csobog érettem,
Örök emléked versbe foglalom
Vissza nem kaphatlak, megértettem.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.