Magdus Melinda: Életmese
Életmese

Valamikor nagyon régen,
édesanyám lágy ölében,
megfogant egy pici lányka,
ki most e sorokat rója.

Kisleányként virgonckodtam,
felnőttként megkomolyodtam,
búsan kérdem én hasztalan,
hová tűnt a régi tavasz?

Szép nyaram hamar elillant,
felnőttek közben a gyerekek,
az évek fürgén szaladtak,
lányaink is társra leltek.

Kirepültek madárkáink,
csak kettecskén maradtunk így,
hétvégénként zsibong a ház,
unokáink kacaja száll.

Ősz közeleg, esős, szeles,
elmúlt már a szép kikelet,
a tél érzem, nem messze jár,
kopogtat az ajtónkon már.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.