Balázsi Pál Etel: Közel negyven éve (2016. október)
Közel negyven éve

Hogy volt, nem láttam,
Ágyában sírva találtam.
Panaszkodott – megaláztak,
Ellenségnek tituláltak,
Kiabáltak, ágyamból kicibáltak,
Meglökdöstek, fenyegettek!
Hol a fegyver, a fegyver?!
Ha nem adod le
Dutyiba zárunk örökre!
Ahogy mondta reszketve,
Félelem szállt testembe.
Apám nem tett rosszat,
(Csak beteg, súlyos beteg,)
Rég elszámolt a rezsimmel.
Elhaló hanggal mondta:
"Nem... így gon-dol-tuk va-la-ha,"
S a szó belefagyott.
Levegő után kapkodott,
Szemét kérőn rám szegezte,
Öklendezve folyt vére…
Teste elernyedt,
Szeme megüvegesedett,
Nagyot sóhajtott,
Karjaim közt lelke
Örökre, távozott.

Istenem, bocsáss meg a vétkezőknek.

Balázsi-Pál Etel

2016-09-12
5567
Mirage - 2016. október 07. 19:28:22

Kedves Etel !

Tetszett simorú,igaz versed
TIbor

277
farkas viola - 2016. október 01. 21:06:37

Drága Etel!
Igazi tragédiáról szól versed, kitűnően megírva. Döbbenettel olvastam.
Szeretettel gratulálok: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.