Kissné Horváth Júlia: Csillagunk.

Csillagunk

Sötétség terül a kinti világra,
az ablaknál egyedül állva,
a csodát keresi könnyem csillogása!
Azt a pompás bolygót,
mely legfénylőbben ragyog!
Lehet bár homály, a nappal nyomán,
én tudom!
Ott világlik csillagunk fenn az égen,
melynek látványába egy gyönyörű éjen,
együtt vesztünk, Veled régen!

Petőháza, 2009. 10. 02.

Kissné Horváth Júlia
795
Tigram - 2009. október 21. 19:36:00

Júlia!
Gyönyörűen megfogalmazott verset hoztál ismét.
Örömmel olvastam.
Ölellek:
Tigram.

661
kisjuli - 2009. október 21. 15:41:26

Drága Klarisszom!
Valóban igazad van inkább emlékezem, arra a szép éjszakára!...és bízom benne, hogy még szebb lesz az elkövetkezendő Smile köszönöm!
szeretettel:én

661
kisjuli - 2009. október 21. 15:38:37

Kedves Timóca!
Köszönöm, hogy olvastál és várom a Te csillagodról szóló verset, igazad van nem siratni kell, azt az éjszakát, hanem egy még szebbet varázsolni!...reméljük eljön még az is Smile
Szeretettel:Juli

622
doci54 - 2009. október 21. 15:13:27

Drága Julcsikám!
Gyünyürűen írtál a csillagodról, és arról a csodálatos éjről! Ne sirasd inkább emlékezzél rá szeretettel... Lesz még gyönyörű éjed, "én tudom".
Nagyon szép.
Szeretettel: Klarissz

661
kisjuli - 2009. október 21. 14:44:49

Szia Magic!
Köszönöm, hogy olvastál, igen az a csillag bizony ott ragyog, minden este rá is pillantok, csak néha azt az éjszakát siratom...ami szép volt régen!
szertettel.Juli

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.