Lázár-Horváth Zsuzsa: Síró eső
Síró eső

Nyögnek a szélben a házeresztékek,
tombolva zúg most a bársonyos éj,
villámok fényétől felizzó felhőket
égzengés döreje szaggatja szét.

Kísértő neszektől rebben a lélek,
lobbanó villám emléket idéz,
széttörő csöndemben rémület kél.

Álmokat űz el a síró eső
szívemen koppanó csöppje, mint kő...
Várom a reggelt, hogy hozza a fényt,
de süvítő széltől hajlik a rét.

Fémszínű könnyeket ringat a rózsa,
hajlik az ága, húzza a súlya,
ha sötétlő felhő terhét hullatja.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.