Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Horváth M. Zsuzsanna: Kórházi folyosó.

Kórházi folyosó

Hosszú folyosó hófehér falak
emlékképek sóhajok fájdalmak.
Betegség elmúlás vászonra festve
kínok sorsok vannak képekbe rejtve.

Teréz anya, fehér virág kezében
segítő szándék jóság a szívében.
Öreg korhadt fa földre ledőlve
szúette törzse elmúlás jelképe.

Szívem összeszorul e látványban
szenvedések színes kavalkádjában.
Ecsetvonással megfestett fájdalmak
a könnyes félelem mind reám szakad.

Hullámzó kék vízen süllyedő hajó
sötét örvény könyörtelen, mélybe-ragadó.
Remények célok megváltó fohászok...
Istenem!!! Elfáradt testem neked ajánlom.

(Gondolataim Kéky Éva képeiről)

Györe Tiborné /Marcsi/
801
Skapi Anni - 2009. október 26. 06:27:17

Kedves Marcsi!

Először is elnézést kérek, amiért ilyen későn értem ide, bocsáss meg. Számomra ez a vers pont olyan szomorú, mint a képek maguk, de milyen is lehetne egy betegekről festett kép vagy írott vers? Így jó, ahogy van.

Gratulálok: Anni

696
marcsi - 2009. október 24. 00:40:04

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást a versemhez.
Jó köztetek lenni és a verseitek olvasva tanulni tőletek.
Szeretettel:marcsi

661
kisjuli - 2009. október 23. 17:16:00

Kedves Marcsi!
Bocsánat, hogy idő hiányban csak most jutottam odáig, hogy le is írjam érzésemet, melyet versed kiváltott, már első olvasáskor, ami nem most volt. Szinte magam előtt látom a képeket, melyek megihlettek, és azt hiszem ezzel a célodat elérted!!!...én is ezzel szoktam tölteni a várakozás kínzó perceit, hogyha éppen olyan "szerencsés" vagyok, hogy képek lógnak a falon. szeretettel:Juli

498
kovesdiferencne - 2009. október 22. 20:54:32

Kedves Marcsi!
Most olvasom a versedet, ma vendégeim voltak nagyon
sok dolgom volt.
Szomorú,de sajnos valóság amiről szól az írásod.
Én mindennap reggel amikor felébredek, megköszönöm az én jó Istenemnek, hogy az otthonomban ébredhetek
fel és nem a kórházban!
Jó, ha megtanulunk örülni és nem gondoljuk azt, hogy ez természetes, hogy mi jól vagyunk...mi is lehetünk hamarosan a másik embertársunk helyében.Szeretettel:Teri

622
doci54 - 2009. október 22. 19:40:47

Drága Marcsikám!
Gyönyörűen megírt verset olvashattam Tőled! Nekem nagyon tetszik! -látod jól döntöttél annak idején, jó hogy itt vagy közöttünk...
Örülök annak is, hogy jól vagy, vannak céljaid és nem adod fel, -nem is szabad.
Szeretettel ölellek: Klarissza

298
keni - 2009. október 22. 10:39:42

Kedves Marcsikám !


- Örülök, annak, hogy Te már jól vagy, és hogy e versedet csak képek illették egy kórház folyósólyán..---

- Én sajnos 18 éve nem volt olyan év, hogy ne jártam voltam végig sok sok kórházi folyosót egy évben többször is, és feküdtem volna az ágyaikon, pedig nem ott dolgozó vagyok, hanem mint krónikus beteg.

- Ismerem az ezzel kapcsolatos látottakat, és a hozzájuk fűződő érzéseket...
- Mindezt nem panaszként - írom, nekem ezek már csak tények, szörnyű élmények...

- *A halál nem szomorú, a szomorú az, hogy a legtöbb ember már nem is él...*

- *Kibírni mindent s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek benned, - remények, és csodák ! *
/Törvény--/

~~ Sok- sok szeretettel szép versedért ! ~~


- keni -

696
marcsi - 2009. október 22. 08:26:20

Drága Barátaim!Meghatódtam, mikor olvastam a hozzászólásaitokat. Köszönöm, hogy aggódtok értem, jól vagyok, a remény , a küzdés, sosem hagy el, van egy kitűzött cél előttem, van erőm és mosolyogni is tudok ma már.
Kedves Kriszti, Kéky Éva képei nem félelmetesek, természetben található dolgokkal, virágokkal, fákkal emberekkel,folyókkal... mutatja be az életet és az elmúlást.
Ölellek bennetek:Marcsi

795
Tigram - 2009. október 21. 19:49:23

Marcsi, amit írtál, szomorú és igaz. Ölellek: Tigram.

227
kondrakati - 2009. október 21. 18:14:54

Megrázó emberi életek és küzdelmek bújnak meg a versed sorai mögött.
Én is imáimba foglalom őket.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.