Lovas József Pál: Bohóc
Bohóc

Nem szúrtam őt sohase hátba.
A pofont is elölről várta.
Tudta jól, az, amin táncol
pengeél, az a javából.

Társakat rabol ki sorra.
Főnökként vallja, ez a dolga.
Hátakon törtetve lépked,
tönkre tesz mindent a féreg.

Amerre elmegy, jár, halad,
nyomában puszta rom marad.
Elnémul rádió, újság,
ő maga mögöttük bujkál.

Királyként teszi a szépet,
hülyíti vele a népet.
Hiszi, hogy ő a hatóság,
pedig már más a valóság.

Csörgő sapkája rég lehullt.
A fény, a rivalda kihunyt.
Fejét karjába temetve
Ott áll álarcát levetve

egyes egyedül a csendben.
Mert hát valahol a Rendben
kellett, hogy lecsapjon végre
a jognak bárdja a pribékre.
5522
makkay - 2016. október 25. 14:58:30

Valóban nagyon rímel egymásra a két vers. Számomra félelmetes leírása annak az idegbajnak , amit velünk ( és szubjektíve magával is ) művel a bohóc. Nagyszerű munka, mihez szeretettel gratulálok, marinka(dev)

5565
abardosi - 2016. október 25. 09:36:45

abardosi
Azt hiszem mindketten egyröl beszélünk.

Attila

4694
Rzsike - 2016. október 25. 07:55:29

JóZSEF,IGAZ TÖRTÉNET.Remek.Grat:Rzsike

5567
Mirage - 2016. október 25. 01:30:19

Kedves József
Versedben sok igazság van,gratulálok
Tibor

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.